M |
i, fiatalok már nem emlékszünk, vagy csak néhány homályos gyerekkori tv riportból, azokra a konfliktusokra és nép elleni bűncselekményekre, amelyek lejátszódtak itt, Közép-Európában. Hajlamosak vagyunk váll rándítva legyinteni, és nem törődni az egésszel. Azonban az európai országok nagyobb része elöregedő állam, és az idősebb generációk többre emlékeznek, és nehezebben felejtenek. A jónéhány évtizedre visszanyúló, már-már külön múlttal rendelkező „jószomszédi iszonyt” nehéz leküzdeni. Közép-Európa olyan, mint a történelmi konfliktusok elefánt temetője, sok minden véget ért, de a maradványok még mindig látszanak. Ez a helyzet Magyarországon is. Hazámban nagy jelentőséggel bír a környező államok politikája, főleg azért, mert szinte mindegyik szomszédunknál él magyar kisebbség, így aktuálpolitikai kérdésnek számít ezen kisebbségek jogi helyzete; jelenleg a szerbiai Vajdaságban élő, több mint háromszázezer magyaré... Fontos Szerbia, nekünk is.
S |
zerbiáról van szó. Tegnap is volt, ma is van, és holnap is lesz. Arról a Szerbiáról, amely vonakodva adja ki a Boszniai népirtások bűnöseit, és amely agresszíven lép fel minden kisebbséggel szemben. A kevesebb „jobb”, gyakran jobb- mondhatnánk. Persze szélsőséges megmozdulások térségünk szinte valamennyi országában előfordulnak napi szinten - csakhogy a legkézenfekvőbb példákat, Szlovákiát, Magyarországot említsem- ezzel alakítva az egyébként sem túl vonzó nemzetközi ország-imázsokat. Szerbia európai értékrendje megkérdőjelezhető. A szerbek egy része nem szívesen látja Európát a „határain” belül. „Határain”, mert a koszovói szerbek jelzik ezt állandó tüntetésekkel, fenyegetőzésekkel és blokádokkal, amelyek főleg az EU által létrehozott, Koszovóban állomásozó közigazgatási szerv ellen, az EULEX (Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban) ellen irányulnak. Jelzik, hogy nem értenek egyet az unióval és a csatlakozással,. azzal , hogy Koszovót a legtöbb EU-tag elfogadja autonóm államként, kivéve Szerbiát, és néhány hasonló szétválási problémával küzdő országot. Koszovó függetlenségét azonban rögtön más megvilágításban láthatjuk, ha a szerbek helyzetét és nemzeti érzéseit Trianonnal állítjuk párhuzamba.
D |
e most törődjünk a jelennel. A hivatalos Szerbia véleményének kinyilvánítására mindig demokratikus eszközöket használ (ezt sugározza a külföldi sajtó felé is), amelyekről persze tudjuk, hogy nem mindig demokratikusak. A szerbek az EULEX-t okolják a koszovói közbiztonság megromlásáért, miközben az EULEX felügyeli a közbiztonságot. Ellentmondás. A szerb egy ellentmondásos nép.
E |
gyik oldalon ott van az a Szerbia, amelyben a nacionalistáknak és az elveiben a középkort idéző Szerb Ortodox Egyháznak nagy befolyása van a törvényhozó szervekre. Az egyház a néphez szól, a nép a kormányhoz. A kormány pedig gyakran nem tud mit tenni. Amíg az egyház a vallási, nemi és a szexuális megkülönböztetést hirdeti, Szerbia sosem lesz teljes értékű tagja az európai közösségnek, de nemhogy a közösség tagja nem lesz, élhető, demokratikus állam sem. A liberális törvényjavaslatok bojkottálásáért pedig a szerb kormány tartja a hátát a nemzetközi sajtó előtt. A Milosevic-érán éppen túl, a szélsőségekben még mindig bőven benne. A szerb politika szűk porondon mozog, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy sok párt Szerbiában nem „klasszikus” értelemben vett politikai párt, inkább érdekképviselet. A szerb kormány izzasztó kötéltánca, ahogy az uniós elvárások és a belpolitikai nyomás között lavíroz, nem túl elegáns látvány. A liberális törekvések elnyomása azt mutatja, hogy Szerbiában még mindig dívik a közösségek háta mögötti törvényhozás, az egyház és az állam közös irányítása, aminek igencsak rosszemlékű történelemnek kéne lennie, nem pedig 21. századi politikának. A diszkriminációellenes törvénycsomag az egyik feltétele, hogy közeledjenek a felek, amikor pedig a Boris Tadic vezette kormány elutasítja azt, Szerbiát szeparálják el az Uniótól. Szépen csengenek az ígéretek Szerbia részéről, de sokan a vészharang kongását hallják.
M |
ásik oldalon itt van az a Szerbia, amelyik kijelentette, hogy EU-tag akar lenni, és ennek érdekében vállalja a kötelezettségeket. Az egységes Európához Szerbia is hozzá kell tartozzon. A szerbek nagy része pedig ezt akarja. Nem ígéret, hanem bizonyíték az igyekezet és kitartás (persze megéri kitartani) az integrációért, amit annak ellenére mutatnak, hogy a szerb gazdasági felélénkülést segítő kereskedelmi megállapodásokat már kétszer vétózták. A szerb kormány hajlik az alkotmánymódosításokra. De minden nehezen megy egy megosztott országban. Gondoljunk csak bele, nem így volt ez az elmúlt évtizedekben mindegyik közép- sőt mindegyik európai országban?! A demokrácia akár egy csecsemő ; a megszületéséhez vezető út legtöbbször fájdalmas, a felnevelése sok áldozattal jár, és sok időbe telik, de aztán élvezhetjük minden szépségét, és később támaszkodhatunk rá. Ehhez a „felneveléshez” az IMF (Nemzetközi Valutaalap) nemrég hárommilliárd eurós hitelt biztosított, ami létfontosságú a Szerbiát is súlyosan érintő gazdasági válság miatt. De előlegezzük meg a bizalmat, hogy ez nem egy újabb hitelen épülő és emiatt rosszul összetákolt alapokon fekvő homokvár lesz. A kormánynak már megvan a saját intézkedés csomagja, amelyben elsőnek 25%-al csökkentené az állami kiadásokat, továbbá 10%-kal az állami foglalkoztatottak számát (igen, az elérhetetlen intézkedés, ha ezt sikerül megvalósítaniuk, azt hiszem, külön taps jár nekik), illetve adóemeléseket terveznek, hogy a lemaradást behozzák, vagy legalábbis enyhítsék. A segítőkezet már odanyújtották, csak erősen meg kell szorítani. Szerbia és az EU kézfogása pedig a kölcsönös bizalom jele. Ez egy jó barátság kezdete lehet. A szomszédok (köztük Magyarország) is erre hajlanak, és „odaajándékozták” a schengeni vízummenteséget, megkönnyítve a találkozást, a közös érdekek találkozását is. Ez a vajdasági magyaroknak is jelentősen megkönnyíti az életét.
K |
özösek a célok. A nemzeti emlékezetek ugyan nem fakulnak, mint ahogy az időseké sem. Mindegyik állam magával cipeli történelmi keresztjét. A régi sérelmek táplálása és az elutasítás nyilvánvalóan olyan út, ami sehova sem vezet. De az európai közösségteremtés egy jó útjelző tábla, olyan irányt mutat, amerre érdemes együtt haladnunk. Évszázados példák mutatják, hogy egy gazdaságilag fejlett hatalmat csak kompromisszumokkal lehet megteremteni, a közös érdekekért tett erőfeszítéssel. Az uniós országok pozitívan állnak Szerbia jelöltségéhez és csatlakozásához. A bizalmat meghitelezték, kamat nélkül alacsony törlesztő részletre…
